Mint azt már az előző bejegyzésben is írtam, NEM vagyunk egyformák!
Lássuk, mit is jelent mindez!
Ahhoz, hogy megtudjuk, számunkra mely tápanyagok a legmegfelelőbbek (sejt szinten), tudnunk kell az anyagcsere típusunkat, melyet négy tényező határoz meg:
az autonóm idegrendszeri beállítottság
az égetőrendszer
a hormontermelő mirigyeink
a vércsoportunk.
Nézzük, mit kell tudni róluk!
Alapvetően mindenkinek van egy idegrendszeri vagy egy égetőrendszeri dominanciája, melyhez társul egy domináns hormontermelő mirigy működése is (de a mirigyeknél általában több is jelen szokott lenni).
Az autonóm idegrendszer, vagyis a vegetatív idegrendszer két fő részből áll:
szimpatikus (aktív) ág és
paraszimpatikus (passzív) ág.
A szimpatikus ág felel többek között a csontrendszer, a szív- és keringési rendszer, illetve a bal agyfélteke (stb.) beidegzéséért, működéséért, míg a paraszimpatikus ág felel a jobb agyfélteke, az emésztőrendszer, az immunrendszer és a nyirokrendszer (stb.) működéséért.
A szervezetünk a működését tekintve mindig a homeosztázisra (egyensúlyi állapotra) törekszik. Amikor valamelyik ág dominál, akkor az egyensúlyi állapotot úgy fogjuk tudni kialakítani, ha hozzáerősítjük a gyengébb ág működését, ezt pedig a táplálkozással tudjuk megtenni.
Három típus létezik:
szimpatikus (szénhidrát)
paraszimpatikus (fehérje) és
egyensúlyi („A”) típus.
Akiknél a szimpatikus ág működése dominál, őket nevezzük szénhidrát típusú embereknek, vagyis náluk úgy fog kialakulni a homeosztatikus állapot, ha sokkal nagyobb arányban fogyasztanak (minőségi) szénhidrátokat. Ezzel fogják tudni felerősíteni a paraszimpatikus ágat.
A paraszimpatikus dominanciával élők ennek pont a fordítottjai: őket fehérje típusú embereknek nevezzük, tehát nálunk a nagyobb mennyiségű fehérje és zsír bevitellel fog kialakulni a szervezetben a homeosztázis, így tudjuk megerősíteni a szimpatikus ág működését.
Akiknél a két ág egyformán erősen működik, ők az egyensúlyi típusba tartoznak, náluk a fehérjéket, zsírokat és a (minőségi) szénhidrátokat közel azonos mennyiségben kell bejuttatni a szervezetükbe.
Bár sokan úgy vélik, ők biztosan az egyensúlyi típusba tartoznak, sajnos az a tapasztalat, hogy belőlük van a legkevesebb.
Nézzük pár általános jellemzőt a típusok tükrében: A szimpatikus típus:
keskenyebb a válluk, mint a csípőjük
szárazabb a bőrük, a hajuk és a szemük is
szögletes vagy hosszúkás arc, mely általában sápadt
nagyon jól tudnak koncentrálni
nehezebben fejezik ki az érzelmeiket
sokszor túl aktívak, nem tudnak pihenni
hajlamos emésztési problémákra és fertőzésekre
jellemző betegsége a magas vérnyomás, cukorbetegség
A paraszimpatikus típus:
a vállaik szélesebbek, mint a csípőjük
zsírosabb a bőrük és a hajuk is
kerek arc, kisebb pupillák
könnyebben fejezi ki érzéseit
megfontolt, óvatos
jellemző betegsége az asztma, hisztaminérzékenység
Az egyensúlyi típus: az előző két típus közötti ismertető jegyek jellemzik, „átlagosnak” mondható emberek.
A felsorolt jegyek nem feltétlenül illenek minden egyes személyre 100%-ban, pl.: lehet, hogy egy szimpatikus típus is tud megfontoltan, óvatosabban cselekedni.
Most csak kiragadtam pár példát a típusok legjellemzőbb jegyei közül.
Comments